( A két beszélgető-partner a tanító, és a tanuló. A „T” a tanítót jelzi, a „D” pedig
a tanulót, azaz a diákot)
A Teljesség Navigátor megismerése.
D: Mi akadályoz abban, hogy megismerjem a legbenső valómat?
T: Semmi.
D: Akkor miért nem érzékelem?
T: Félelem.
D: Tehát a félelem akadályoz?
T: Semmi nem akadályoz.
D: Nem azt mondta az imént, hogy a félelem miatt nem vagyok képes ezt a
tudatállapotot átélni?
T: De igen, csak az nem akadály.
D: Akkor hát mi akadályoz?
T: Semmi.
D: Akkor milyen szerepet játszik a félelem?
T: Ha börtönben lennél, és arról álmodnál, hogy kiszabadultál, mitől félnél a
legjobban?
D: Visszamenni a börtönbe... Tehát arról van szó, hogy azért félek megtapasztal-
ni legbenső lényemet, mert utána vissza kell térnem tudatlan állapotomba.
T: Nem. Arról van szó, hogy félelmed a tudatlanságtól tart tudatlanságban.
D: Összezavarodtam. Azt hittem, azt mondja, hogy a legbenső énemtől félek,
de most úgy tűnik, mintha arról beszélne, hogy az emberi énemtől félek.
Most melyik az igaz?
T: Félsz visszatérni földi hüvelyedbe, miután megláttad Isten szikráját magadban.
D: Miért?
T: Ha szomjazol a sivatagban, mit szeretnél leginkább?
D: Vizet?
T: Tehát ha kapnál egy pohár vizet, elégedett lennél?
D: Igen.
T: Mennyi ideig?
D: Oké, értem Önt. Amit a legjobban szeretnék ebben a helyzetben, az az, hogy
víz közelében legyek, hogy akkor ihassak, amikor csak akarok, vagy mégin-
kább, hogy kiérjek a sivatagból.
T: És ha szereted a sivatagot, nem félnél otthagyni?
D: Azt mondja, hogy azért félek legfelső énemtől, mert akkor itthagynám ezt a
világot. De miért félnék, mikor nem is ismerem a másikat?
T: Ha valaki meg akar ölni, nem a félelem az, mely eláraszt. Egy ősi, titokzatos,
és eredendő árnyéktól félsz, melyről azonnal megérzed, hogy megváltoztatja
ezt az életet és világot, és benne téged is, visszavonhatatlanul.
D: Tehát voltaképpen ettől a változástól félek?
T: A változás véglegessége, amitől félsz.
D: De honnan tudja, hogy ez a félelem olyan erős, hogy ettől nem tudom megis-
merni legbenső lényemet?
T: Hogy biztosítsák az emberi eszköz tartós kapcsolatát a környezetével, a terve-
zők bizonyos érzékelési szinteket építettek bele. Mivel azonban még ez sem
volt kielégítő, az emberi faj Kollektív Tudatalattijába beépítettek egy, az ural-
kodó környezetétől való elszakadásra vonatkozó ösztönös félelmet.
D: Ez nem sportszerű. Azt mondja, hogy a legfelső énem átélését segítő képessé-
geimet pont azok rövidítik meg, akik terveztek engem. Miért? Miért kell foly-
tonosan csalódást éreznem amiatt, hogy tudom ugyan, hogy van bennem egy
Isten-szilánk, de nem tudok kapcsolatba kerülni vele?
T: Szereted ezt a világot?
D: Igen.
T: Azért vagy itt, mint emberi eszköz, hogy ráhangolódj erre a valóságra, és hogy
lehozd legbenső éned tudatát erre a világra, még ha ez gyengén, homályosan,
vagy kevésbé tisztán történik is.
D: De ha meg tudnám ismerni ezt az énemet, nem lenne az a tudat alkalmasabb
a világ megismerésére?
T: Ez az a téveszme, mely csalódásban tart. Azt gondolod, hogy ennek a fenséges
energiának és intelligenciának az átélését le lehet fordítani az emberi viszony-
latokra?
D: Igen.
T: Hogyan?
D: Tudnék másokat oktatni, hogy milyen az, ha valaki kapcsolatba kerül a lelké-
vel. Több fényt hoznék erre a világra, és ösztönöznék másokat is, hogy maguk
is megtapasztalják ezt.
T: Tanítottak arra, hogy hogyan érd el ezt az állapotot?
D: Nem, de ösztönzést kaptam.
T: Biztos vagy ebben? Nem pont azt mondtam az imént, hogy az emberi eszköz-
ben nem lehet átélni ezt az állapotot? Szerinted ez ösztönzés volt?
D: Nem pont a mostani esetre gondoltam, hanem egyébként arra inspirál, hogy
mélyebben foglalkozzam ezzel a kérdéssel.
T: Ha több fényt akarsz hozni erre a világra, mennyiben fog ebben segíteni, ha
kapcsolatba kerülsz a felsőbb éneddel?
D: Éppen ez az. Nem tudom, hogy segíteni fog-e, csak ez tűnik logikusnak. Min-
den jó tanár rendelkezik ezzel a tudással. Ön nem?
T: Az igaz, hogy vannak tanítók, akik váltogatni tudják domináns valóságukat, és
megtanulták azt úgy integrálni, hogy nem veszítik el az egyensúlyt és a műkö-
dőképességet ebben a világban, de az ilyenek rendkívül ritkák.
D: Tudom. De pont ezt szeretném megtanulni. Megtanulható, nem? Nem tud rá
megtanítani?
T: Ez nem tanulható. Nem tanítható. Ezt a tudást nem lehet megszerezni tanórák-
kal, ezoterikus technikával, vagy kinyilatkoztató folyamatok révén.
D: De akkor azok a tanítók, aki rendelkeznek ezzel a képességgel, hogyan szerez-
ték meg?
T: Ezt a képességet senki nem „szerzi meg”. Ez a véleményem. Senki a Földön,
akár most, vagy a múltban, nem tudott egyszerre emberként, és Isten-szikra-
ként élni. És egy tanító sem képes biztonsággal és ellenőrzötten ide-oda rep-
kedni ezek között a valóságok között.
D: Most meglepődtem. Miért van ez így?
T: Az okok ugyanazok, melyekről már beszéltem korábban. Ez minden emberi
lényre vonatkozik.
D: Jézusra is?
T: Rá is.
D: Akkor miért van bennem ez a vágy? Miért fészkelte magát be a gondolat a fe-
jembe, hogy képesnek kellene lennem kapcsolatba kerülnöm a felső énemmel,
vagy Isten-szikrával?
T: Ha valaki ismeri a szelet, lehet valami fogalma arról, hogy milyen a hurrikán?
D: Gondolom, igen.
T: És ha valaki átélt már esőzést, nem még jobban értheti a hurrikánt?
D: De igen.
T: Ha soha nem éltél át egy hurrikánt, de ismered a szelet és az esőt, nem több fo-
galmad lehet egy hurrikánról, mintha soha nem láttál volna szelet és esőt?
D: Azt hiszem, igen.
T: Ez a helyzet az Isten-szilánkkal is az emberi eszközben. Átélheted a feltétel
nélküli szeretet, a fenséges szépség, harmónia, tisztelet és a mindenség érzését,
ezáltal halványan körvonalazva a benned lévő Isten-szikra tulajdonságait és
képességeit. Néhány tanító egyszerűen többet tudott megérinteni az Isten-
szikra pereméből, de biztosíthatlak, hogy emberi testben élő halandó nem
tudott még a mélységeibe hatolni.
D: De némelyik tanító testen kívül is képes utazást tenni.
T: Igen, de attól még testben élnek.
D: Akkor mit csináljak? Mondjak le erről az élményről?
T: Van egy halfajta, mely szárny-szerű szervei segítségével a víz fölé tud emel-
kedni. Ha rövid időre is de átélheti a tüdővel lélegzők világát. Azt hiszed, hogy
ez a repülő hal valaha is meg akar majd érinteni egy felhőt, felmászni egy fára,
vagy bejárni egy erdőt?
D: Nem tudom.... de kétlem.
T: Akkor miért repül a víz felett?
D: Úgy gondolom, hogy ez ösztönös, egyfajta evolúciós parancs.
T: Pontosan így van.
D: Tehát ez vonatkozik az emberre is. Evolúciós parancsra, és kényszerből tö-
rekszünk belső Isten-szikránkat megérezni.
T: Igen, és akár a repülő hal, ha kitörünk a világunkból, az csak rövid ideig tart,
aztán ismét visszazuhanunk a felszín alá. Míg azonban a világunk felett va-
gyunk, elfelejtjük, hogy csak emberek vagyunk, kezdettel és véggel. Mégis,
nem realizáljuk eközben, hogy bensőnkben megérinthetjük Isten arcát.
D: De én igen.Én érzem, hogy meg tudnám, és meg kellene tennem, hogy meg-
érintsem ezt az Isten-szilánkot.
T: Azért gondolod így, mert annak a személynek a túláradó optimizmusával és
naivitásával vagy megáldva, aki még soha nem élte át az Első Forrással való
találkozást.
D: Ön tehát nem így érez?
T: Bárki, aki rá tud hangolódni felső énjének legmagasabb rezgésére, érezni, és
követni fogja ezt az érzést. Az egyetlen különbség, hogy tudom, hogy emberi
testben soha nem fogom ezt az állapotot elérni.
D: És mit ad olyat ez a tudás Önnek, amivel én nem rendelkezem?
T: Azt a képességet, hogy energiáimat erre a világra irányítsam, mintsem egy
másik keresésére.
D: Azt hiszem, valami olyasmit mondott, hogy ez egy evolúciós parancs. Ho-
gyan tudnám ezt az ösztönt visszafogni?
T: Minden erőddel és szenvedélyeddel élj ezen a földön. Lásd meg az Isten-
szikrát ebben a világban, még ha csak egy pislákoló jelzőtűznek, vagy fá-
radt fénynek tűnik is. Lásd meg! Tápláld! Ne mindjárt a szíved, vagy értel-
med mélyén keresd, ahol hited szerint lennie kell.
D: Nem könnyű nem elkedvetlenedni ilyen szavakra. Mintha megsúgta volna
valaki, hogy az átélt látomás csak káprázat, vagy a fény játéka volt.
T: Az árnyékok és visszhangok világában élünk. Ha úgy tetszik, kutathatod azok
forrását, de annak az lesz az ára, hogy nem ezen a földön fogsz élni. Lecsök-
kented az árnyékok és visszhangok adta élmények feldolgozását, pedig ponto-
san ez az, amiért inkarnálódtál ezen a bolygón.
D: De ez annyira passzívan hangzik, hogy azért létezem, hogy információkat
küldjek erről a világról, és nem azért, hogy megváltoztassam. Az az érzés van
bennem, hogy az a küldetésem, hogy megjobbítsam a világot, de nem rendel-
kezem megfelelő képességekkel és tapasztalatokkal, hogy ezt véghezvigyem.
Mitől van ez az érzés?
T: Ha érzékeled a Nap melegét, megváltoztatod ezzel a Napot?
D: Nem.
T: És ha egy jégdarabot fogsz a kezedbe, megváltoztatod azt?
D: Igen, el kezd olvadni.
T: Tehát vannak dolgok, melyeket csak érzékelni tudsz, és vannak olyanok, me-
lyeket meg is tudsz változtatni.
D: És meg kell tudnom különböztetni őket?
T: Az sokat segít.
D: Tudom. Ez alapvető, de nem biztos, hogy segít eloszlatni a csüggedtségemet.
T: Tudom, hogy tudod, de nem alkalmaztad. Az élet egyik alapelve, hogy mérle-
gelj, és különbséget tégy, és ugyanígy döntő különbség, hogy életedet a lehe-
tőségek teljességében, vagy ahogy te nevezed, meghiúsulásban és csalódások
között éled le.
D: Tehát nem változtat semmi azon, hogy a bennem lévő Isten-szikra megismer-
hetetlen emberi értelmem számára, és ezt el kell fogadnom. Ez a lecke, amit
meg kell tanulnom?
T: Nem.
D: Akkor micsoda?
T: Az Isten-szikra fogalomnak ereje van. Lehet elmélkedni rajta, de nem élhető át
domináns valóságként aaz emberi eszközben. Ezzel az elméleti/értelmi megö-
zelítéssel megtanulsz különbséget tenni, és ennek révén elsajátítod, hogyan mű-
ködj az árnyékok és visszhangok világában olyan módon, hogy az Első Forrás
direktíváival összhangban lévő változásokat segíts elő. Inkább felszínre hozod
az Isten-szikra akaratát, mintsem, hogy a vele való kapcsolatra törekednél. En-
nek révén megszabadulhatsz azoktól a félelem- és csalódás alapú energiáktól,
melyek elfoglalják gondolataidat.
D: Köszönöm. Tanítása megpendítette azt a húrt, melyet atóta kerestem, hogy ezt
az utat választottam, és érzem a válaszrezgését.
T: Ez a rezgés vezet majd utadon.
© 1997-2007 WingMakers LLC, All Rights Reserved
Translation by Dr. Boda Gergely