Kapcsolat az Univerzummal.
T: Tehát elhatároztad, hogy elhívod a Teljesség Navigátort. Döntöttél már, hogy
hogyan?
D: Ezért akartam Önnel találkozni. Reméltem, hogy tud valamit tanácsolni a tech-
nikát, vagy módszert illetőleg.
T: Ha meg tudnám tenni, nem válna itt minden idejétmúlttá? Nem ütne-e vissza
rád az összes tanítás? Nem válna az emberekhez fűződő minden kapcsolatod
az önmegismerés egzisztenciális eszközévé?
D: Nem értem.
T: Létrehoztad a belső és külső tudást, akár egy hidat, a középrész nélkül. És ez a
hiányzó rész az a tapasztalat, mely bizonyossá teszi, hogy a két rész valóban
találkozik; hogy van összefüggés ezen világok között; hogy a híd betölti ren-
deltetését. Igen?
D: Igen.
T: Ha megtaláltad ezt a középső részt, a híd felépül, és te akadálytalanul, és füg-
getlenül közlekedhetsz a belső és külső világ között. Ekkor már szeretnél má-
sokat is megtanítani, hogyan építsék fel hídjaikat, igaz?
D: Pontosan.
T: Gondolod, hogy bármelyik tanító, aki élt a földön, és megépítette ezt a hidat,
nem osztotta meg másokkal?
D: Nem.
T: Akkor mi az a technika, amiről beszélsz? Olyan jól el van rejtve, hogy senki a
világon nem tudja egy érzékelhető módszerré formálni?
D: Azt akarja mondani, hogy még senki sem készítette el azt a hidat?
T: Nem. Azt mondom, hogy még senki sem akarta megépíteni.
D: Akkor miért foglalkoztat engem annyira ez a kérdés?
T: Mert azt hiszed, hogy a híd megépíthető feleletek, és tapasztalatszerzés révén.
D: És nem?
T: Annyira lehet megépíteni, mint egy olyat, amely meg van már építve.
D: Ezt hogy érti?
T: Meg tudod alkotni ezt a követ? (Egy szikladarabot vettem fel a földről)
D: Azt kérdezi, hogy tudnék-e egy ugyanilyet építeni?
T: Nem, erre a kődarabra gondolok.
D: Nem, mert ez már készen van.
T: Ahogy a hidad is.
D: Értem, de ha soha nem érzékelem, mi hasznom belőle?
T: Az tőled függ.
D: Pontosan miképpen?
T: Jobban látod azt, ami jelen van, mint azt, ami hiányzik?
D: Nem tudom.... nem értem, hogy mire céloz.
T: Van tudásod, és tananyagod. Van intuíciód, és gyors felfogóképességed. Rendel-
kezel kezdeményező készséggel, és ravaszsággal. Van kitartásod, és erős akaratod.
Mindezek nem fontosabbak neked, mint a Teljesség Navigátor tudatos élménye?
D: Úgy gondolom, hogy a Teljesség Navigátor élménye minden egyebet felülmúlik
majd, vagy a megfelelő sorba rendezi őket, és ezután jobb emberré, jobb tanítóvá
válhatok.
T: De ha nem tudsz megépíteni valamit, hogyan taníthatod azt másoknak?
D: Azt mondta, hogy már rendelkezem ezzel a képességgel, ahogy más is; csak ép-
pen nem tudunk róla. Elméletileg tudom, de úgy tűnik, hogy némelyek a gyakor-
latban is átélik ezt az élményt.
T: Még ebben a pillanatban is átéled, ahogy én is.
D: Igen, de ön valószínűleg tudatában van, míg én nem.
T: Nem, én jelenleg csak kettőnk beszélgetésének vagyok a tudatában. Mindig
csak annak, amire éppen a figyelmemet irányítom. A Teljesség Navigátorra nem
tudom irányítani a figyelmemet, mivel az egy olyan energia-frekvencián létezik,
mely ennek a testnek és értelemnek felfoghatatlan.
D: Tehát a Teljesség Navigátor, ill. az emberi lélek láthatatlan érzékeink számára,
bármit is csináljunk? Nincs olyan technika, mellyel elérhetnénk, hogy egymás-
ra hangolódjunk?
T: Igy van.
D: Tehát hiába próbálkozom?
T: A törekvésed természetes, és megalapozott; csak nem abban a formában fogod
megélni, ahogyan most reméled.
D: Akkor miért érzem, hogy valami nagyon fontos hiányzik? Miért motoszkál ben-
nem az a gondolat, hogy a megválaszolatlan kérdéseim tartanak vissza attól, hogy
a helyes útra lépjek?
T: Ahogy már mondtam, azért fordul a figyelmed arra, ami hiányzik, mert behívtad
világodba a lehetetlent, és idealizáltad azt, amit előtted mások úgy éltek át, hogy
megosztották másokkal a tudásukat. Azt hiszed, hogy a nagy tudást csak az em-
beri lélek által lakott ismeretlen, rejtett világok átélése révén szerezheted meg, és
enélkül képtelen lennél ígéretedet teljesíteni.
D: De a nagy tanítók közül sokan osztoztak a belső világok és dimenziók látomásán,
melynek a Teljesség Navigátor is része. Ha nem tudom ezeket a dolgokat én is fel-
fedezni, hogyan remélhetném, hogy kiterjeszthetem jelenlegi, időben korlátolt tu-
datosságomat?
T: Megosztok veled egy titkot. Nem annyira jókedvemből, mint kötelességérzetből.
A más dimenziókról szóló történetek mind álmokból táplálkoztak. A misztikusok,
szentek, és még az emberiség legnagyobb tanítói is ugyanolyan behatárolt néző-
pontot lehetővé fizikai testben éltek, mint te, vagy én. A nem egyszer látványos
elbeszélések más dimenziókról és életterekről tulajdonképpen szubjektív, nem
megismételhető „éber álmokon” alapultak, melyeket később mint valós, és ragyo-
gó világoknak ábrázoltak.D: Ezek a misztikus történetek mind kitalációk?
T: Némelyik igen. Mások meg az éber álmok félremagyarázásai. Megint mások
az eljövendő Multiverzum dimenzión felüli világaival való találkozáson alapul-
nak. Egyik-másik bolygón kívüli lényekkel való találkozás eredménye. Olyan
is van, mely megfontolt csalás. Arra akarok rámutatni, hogy azok, akik a leghan-
gosabban hirdetik az emberi lélekről, és annak világairól szerzett tudásukat,
gyakran inkább a saját dicsőségüket helyezik előtérbe, mint a valós tényeket.
D: Kell néhány perc, míg mindezt megemésztem. Ön kétségbe vonja olyan tanítók
szavahihetőségét, akik iránt a legnagyobb tiszteletet érzem.
T: Mondtam, hogy nem okoz örömet, hogy ilyeneket kell mondanom. Az sem áll
szándékomban, hogy bárkit hiteltelenítsek. Megpróbálom másképp elmagyaráz-
ni. Ha felfedeznék egy területet a földön, ahol még senki sem volt, és készítenék
erről egy térképet, akkor mindenkinek, aki tud térképet olvasni, el tudnám ma-
gyarázni, hogy hogyan tud odatalálni. Személyesen is oda tudnám vezetni az em-
bereket.
Miért nincsenek térképek a belső világokról? És mielőtt válaszolnál, jusson eszed-
be, hogy vannak ugyan térképek, de méretekben és fokozatokban nem egyértelmű-
ek, és így nem ugyanarról a belső földrajzról beszélnek.
D: Egyetértek abban, hogy a multiverzum szerkezetében vannak össze nem illő részek,
de ez nem jelenti azt, hogy nem is léteznek.
T: Nem arról van szó, hogy nem léteznek. Nincs térkép. Ezeknek a világoknak nin-
csenek kartográfusai, mivel kiterjedésükben ezek végtelenek. Hogyan tudnák tér-
képen ábrázolni az Első Forrás beláthatatlanságát? Papírral és tollal? Hogyan re-
dukálnád le közös Teremtőnk rendkívüli látásmódját szavakra és eljárásokra?
D: Azt mondja ezzel, hogy teljességgel lehetetlen lényem belső világait átélnem?
T: A legjobb tanárok lehetőnek tartják, és ugyanakkor úgy gondolják, hogy az állan-
dóan jelen van életünkben. A jelenség bűvöletét felváltja az emberi szellem való-
di lényének az a képessége, hogy átsugárzik külső megjelenésen, szavakon, tette-
ken, érintetlenül megőrizve saját egyedülálló személyiségét.
D: Hogyan fejlődik akkor a tudatosság, egyik generáció sem mond semmi újat a bel-
ső világokról? Vagy ami még rosszabb, csak növeli a zavart, mely belső világunk
működését illeti.
T: Ahogy már mondtam, a híd, vagy tudatosság, ebben az esetben készen van. Nemlehet fejleszteni, javítani, vagy kiterjeszteni. Az egy sokrétű tudatosság, mely
annyira haladja meg az emberi értelmet, amennyire az univerzum határai a Földet.
Ami fejlődést igényel, az ennek a tudatosságnak a felismerése, és mint az irány-
mutatás és ihlet forrásának alkalmazása, igényel oktatást.
D: Pontosan ide akartam kilyukadni. Pontosan ezt akarom tanítani, de ha magamnak
sincs erről a szuper-tudatosságról tapasztalatom, hogyan segíthetnék másoknak
ezt az elismerést kifejleszteni?
T: Olyat akarsz átélni, mely nem tapasztalható meg, ahelyett, hogy közölnéd az uni-
verzummal, hogy mit akarsz értékelni.
D: Nem értem.
T: Az univerzum a szándékaidra válaszol, nem a kérdéseidre, reményeidre, vagy az
imáidra. Ha úgy határozod meg a jövődet, hogy tájékoztatod az univerzumot,
hogy mi az, amit átélni és értékelni akarsz, és ezeket a gondolatokat állhatatosan
fejedben tartod, az univerzum – a maga módján – megfelelő válasz fog adni. Ha
viszont kérdéseket teszel fel, és imádkozol a válaszokért, az univerzum süket
csöndjét fogod csak érzékelni, mert nem adtál törekvéseidnek irányt.
D: A társ-teremtő folyamatról beszél. és ennek az alapelveit értem, de hogy jön ez
ahhoz a kívánságomhoz, hogy kiterjesszem tudatosságom megértését, és ezt a
jobb megértést aztán másoknak is taníthassam?
T: A kívánság nem utasítás, melynek iránya van. Ha egyszerűen csak akarsz vala-
mit, az nem mozdítja meg az univerzumot; legfeljebb saját személyes erődet
és akaratodat használja arra, hogy a célt elérje. Az imádság, ahogy az ereden-
dően szándékolva volt, két kiegészítő célt szolgál: kifejezni, hogy a személy
meghozta döntését sorsát illetően, és hálát mutatni az univerzum felé, annak ki-
fogyhatatlan támogatásáért.
D: Abból, amit mond, azt szűröm le, hogy nem sok értelme van egy olyan direktívát
küldeni az univerzum felé, hogy biztosítsa részemre a Teljesség Navigátor sze-
mélyes átélését.
T: Olyan direktívát adsz, amilyet akarsz. Az univerzumnak nem kötelező válaszol-
ni. Választásodról az univerzum megismer téged. Ezen egyszerű tett, és annak
bensőséges hangja révén felfeded magad, és az univerzum ugyanilyen módon
fogja válaszképen felfedni magát.
Ha arra bírod az univerzumot, hogy részesítsen a Teljesség Navigátor átélésében,
megteszi, de erre soha nem fogsz emlékezni, mert ahogy már említettem, a Tel-jesség Navigátor jellemző rezgése felfoghatatlan az emberi érzékek és értele-
lem számára. Nincs mód rá, hogy rögzíthesd az élményt, - az értelem a kame-
ra, de az érzékek – a film – nincs jelen.
D: Tehát az univerzum a direktíva szerint válaszol, de mivel nem emlékszem az
élményre, azt hihetem, hogy nem hallgatott meg.
T: Igen. ez igen gyakori a magasabb dimenziókat érintő direktíváknál, hasonló ah-
hoz, mikor érzékszervi, észlelési mulasztás történik. Ez szemrehányást szülhet,
és azt a kényelmetlen érzést, hogy az univerzum közömbös, vagy éppen nem
működik megfelelően, annak ellenére, hogy a legtöbben a saját hibájuknak tudják
be a kudarcot – legalábbis tudatosan. Mindazonáltal, a legtöbb tanuló tudatos ér-
telme alatt ott lappang a gondolat, hogy az univerzum indifferens, vagy ami még
rosszabb, célzatosan nem fogékony.
D: Hogyan tudok az univerzumra hatni? Egy erőteljes paranccsal?
T: Mindenki a saját fejlődésének a kovácsa. Ennek megfelelően saját maguknak
kell egyedi útjuk prioritásait és irányvonalát megteremteni. Folyamodhatnak
könyvekhez vagy tanítókhoz, de az t megtervezése az ő feladatuk, tekintet nél-
kül a külső körülményekre, mint például a vallásos hovatartozás. Ha ezt egyszer
megérted és befogadod, ez lesz az alap, melyre építhetsz. Ez mindenkinek a spi-
rituális kötelessége, és az első lépés az univerzummal való társ-teremtés felé ve-
zető ösvényen.
A második lépés a prioritások megfelelő kijelölése. Minden irányban meghatá-
rozott sorrend van – egy rendszer, melynek keretein belül fel kell építeni a vég-
célt, vagy végeredményt.
D: Magyarázza el, legyen szíves, hogy hogyan vonatkozik ez a spirituális kinyilat-
koztatásra?
T: Mikor az a cél, hogy megismerd magadat – nem csak mint emberi lényt, hanem
mint az Első Forrás szellemi szikráját, a célt le kell bontani alkotórészeire, és
tanulmányozni a folyamat belső szerkezetét. Észre fogod venni az alapul szol-
gáló gördülékenységet és könnyedséget, mely gyors átalakulást, és alkalmazko-
dást biztosít. Mihelyt körvonalaztad ezt, felszólítod az univerzumot, hogy vála-
szoljon a tervre, egyszerűen és kitartóan meghatározva, és ami a legfontosabb,
újra-meghatározva azt. Az uralkodó gondolat az agyadban az, hogy az univer-
zum „lehallgatja” tervedet, megváltoztatva, vagy újraszervezve anyagi, érzelmi,
értelmi, és spirituális környezetedet. Ez nem függ attól, hogy mennyire vagy –
ahogy mondani szokták – méltó rá. Igy működik, ez a természete.
D: Mi van, ha a tervem teljesen hibás, vagy átgondolatlan?
T: Valószínűleg elégedetlen, vagy csalódott leszel a bekövetkező események miatt.
D: Tudna példát mondani?
T: Ha valaki el akarja kezdeni a tanítói pályafutását, mielőtt még a megfelelő tanul-
mányokat befejezte volna, az univerzum pedig tanulók jelentkezésével válaszol
a tervre, akkor a saját hiányos tudásukat átplántálják a diákjaikra. Ez egy nagyon
gyakori példa a spirituális tanok önjelölt tanítóira.
D: Ha helyesen határozom meg a tervet, és összetevőit, nem kerülhető el az átgon-
dolatlanság?
T: Az univerzum bizalommal figyeli minden mozdulatodat, és érzelmi viszonyu-
lásod a tervedhez. Hogy elkerüld az átgondolatlanság veszélyét, meg kell talál-
nog eredeti hangodat – kiválasztva a rád befolyást gyakorló hangok ezreiből –
és hagyni, hogy ez a hang megtalálja és irányítsa utadat isteni mivoltod felé. Ez
az a hang, és az ítélőképesség és bölcsesség mögötte, mely az univerzum védel-
mét biztosítja számodra.
D: De hát annyi bölcsebb ember van nálam. Miért kellene tanáraim hangja mellett
a sajátomra hallgatni?
T: Hallgatsz a tanáraidra, vagy összehasonlítod a szavaikat azzal, amit te magad
igaznak tartasz?
D: Hogy őszinte legyek, összevetem szavaikat az igazságérzetemmel.
T: Tehát már a saját hangodra hallgatsz?
D: Bizonyos tekintetben igen. Mérceként használom a hangomat, összevetve taná-
raim hangját a saját intuíciómmal, vagy...vagy valami hasonló képességgel. Nem
azonosítom a gondolatot vagy elképzelést - csak értékelem.
T: És miért csinálod ezt? Miért játszod az értékelés és elemzés másodrangú szerepét
az eredeti és teremtő gondolkozás helyett?
D: Mert tudatlan és tapasztalatlan vagyok.
T: De épp az imént értettél egyet azzal, hogy van gyakorlatod a kapott instrukciók
megítélésében – hogy meg tudod állapítani egy tanítás, elv, vagy javaslat értékét,
és igazságtartalmát.D: Igen, de egy dolog az értékelés képessége, és egész más megtalálni a tudást és
igazságot saját magunkban.
T: Miért?
D: Nem tudom, hogy magyarázzam el.
T: A tudást, mely átalakít, két alapvető jelenség személyes átélése révén fogod meg-
kapni: az első Forrás hang-, és fényrezgése által.
D: Pontosan ,és ahhoz, hogy megkapjuk ezt a tapasztalati tudást a Fényt és a Hangot
illetően, szakértő útmutatás kell – olyan, melyet csak a legmagasabb spirituális
tanító tud megadni.
T: Értékeled a tudatosság átváltozását? Az valami olyan, melyet irányvonalként kö.
zöltél az univerzummal, vagy egy tanítóra vársz, hogy kézen fogva vezessen el a
Hanghoz és a Fényhez? Más szavakkal, arra vársz, hogy elemezhesd egy emberi
lény útmutatásait, vagy te magad adsz direktívát az univerzumnak, hogy részesít-
sen ebben az élményben?
D: Azért akarom megtanulni, hogy hogyan éljem át az első Forrás Fényét és Hang-
ját, hogy másoknak is átadhassam ezt a tudást.
T: Tehát egy emberi lényre vársz.
D: Talán az univerzum ilyen módon válaszol, hogy küld egy tanítót, aki megmutatja
az utat.
T: A tanító te vagy, és az univerzum. Ti vagytok együtt az aktív, határozott, fáradha-
tatlan, folyamatos ösvény, mely biztosítani képes a közvetlen tapasztalatot. Nem
várhatod, hogy az univerzum emberi formába öltözött hírnököket küldjön, akik
kevésbé aktívak, közvetlenek, energetikusak, fogékonyak és kitartóak – ha így vá-
lasztottál, ha ezt a direktívát adtad.
D: Tehát aktívabb partnere kellene hogy legyek az univerzumnak?
T: Ha hozzáteszed még a felelősségérzetet, és az elfogadó magatartást, akkor helye-
sen értelmezted az instrukcióimat.
D: Arra céloz, hogy tanítóknak ebben a folyamatban nincs szerepük. Nem?
T: Életutad során mindenkinek van valamilyen szerepe – beleértve a tanítókat is.
Az univerzum meg fogja találni az odaillő szavakat, hangokat, a megfelelő
fényt, hogy segítsen utadon, és mindez a természet, emberek. állatok, tech-
nológia, és ezek kombinációján keresztül történik. A folyamat, az univerzum
és te elválaszthatatlanok vagytok, ha a direktíva helyes.
D: Tehát mindez azon múlik, hogy hogyan viszonyulok az univerzumhoz?
T: Az az egyetlen kapcsolatod, mely fogékony a gondolataidra, és szíved kí-
vánságaira. Megadhatod az utasítást, és ő válaszolni fog.
D: Mi a kulcsa a helyes direktívának?
T: Hogy egységet és harmóniát érezzél az univerzummal. Valóban átérezni azt,
hogy az univerzum átfolyik rajtad, és alakítja azt az élet-utat, melyen haladsz.
Bízni ebben az életútban, tudva, hogy az nem más, mint egy társ-teremtési fo-
lyamat közted és az univerzum között, és kifejezni ezt a bizalmat kis, és nagy
dolgokban egyaránt. Ha ez meg van, már csak ki kell tárni szíved legmélyebb
érzéseit.
D: Hogyan fogom én ezt megtanulni?
T: Hallgatnod kell a belső hangra. Nem korlátozod terjedelmében, ellentmondásos-
ságában, határtalanságában és vidámságában. Ha lehetővé teszed, hogy ez a ré-
szed kifejezhesse magát, az érthetővé fogja tenni szíved és lelked legbenső vá-
gyait, és ezek a vágyak azok, melyekre az univerzum legjobban rá van hangolva,
hogy meghallja, és válaszoljon rájuk.
D: És imádságainkra és gondolatainkra nem válaszol az univerzum?
T: Vannak, akik azt mondják, hogy csak kérned kell bőséget, egészséget, jó kap-
csolatokat, új állást, vagy bármi mást, az univerzum megadja. Az univerzumot
nem érdekli az anyagi jóléted. Hogy emberi mércével mennyire vagy sikeres,
az hidegen hagyja az univerzumot, az csak a társadalmi elvárásokhoz idomult
értelmet, és egót érdekli.
D: De az univerzummal való közösségnek vannak azért gyakorlati aspektusai is, nem?
T: Ha a lényed legmélyéről származó legnemesebb törekvéseket támogatja az uni-
verzum, az olyan anyagi óhajok is kielégítést nyernek, mint a jólét, a megfelelő
kapcsolatok – mivel a kettő összefügg, nem gondolod?
D: De igen.
T: Mindazonáltal a formák világában a hatalmon lévők alakítják a dolgokat, és ez
a hatalom határozza meg a prosperitás fogalmát. Az univerzum ezekben nem
vesz részt, az emberi hatalom fogalmazza meg ezeket, és az univerzum nem tud
mit kezdeni ezekkel a meghatározásokkal.
D: Tehát ez a két dolog nem összeegyeztethető?
T: Melyik két dologra gondolsz?
D: A túlélés, és emberi jólét óhaja, és legfelső énem törekvései.
T: Alapvetően nem összeegyeztethetetlenek. Kizárólag annak a kérdése, hogy mire
irányítod a figyelmedet, miben látod a prosperitást, a helyes kapcsolatokat, sikert,
és így tovább. Ha arra akarod rávenni az univerzumot, hogyhogy földi jólétet, és
anyagi javakat biztosítson, abban a tudatban kell ezt tenned, hogy az univerzum
közömbös ezek iránt, és valójában a kollektív tudatalattidhoz fohászkodsz, nem
az univerzumhoz. Kaphatsz valami segítséget ehhez a kollektív tudatalattidtól, és
a kapcsolódó pszichikai tényezőktől, de az általában nem helyettesíti a gyakorlat,
állhatatosság, teremtés, fejlődés és türelem rendszerét, melynek gyümölcseit az
idő hozza magával.
D: Azt hiszem, megértettem. Köszönöm a felvilágosítást.
T: Nagyon szívesen.

© 1997-2007 WingMakers LLC, All Rights Reserved
Translation by Dr. Boda Gergely