1.sz. kamra
A Szuverén Egész élet-alapelvei.
Az entitás-modell megalkotásának célja, hogy biológiai eszközök révén új
rezgésmezőket fedezzen fel, és a felfedezés folyamatának eredményeképpen a
megértés és a megnyilvánulás olyan új szintjére érjen, melyet úgy nevezünk,
hogy Szuverén Egész. A Szuverén Egész az entitás modell legteljesebb kifeje-
ződése a tér/idő világokban, és a legjobban közelíti meg a Forrás Intelligencia
képességeit. Annak az entitásnak a természetes létállapota, mely a fejlődés/meg-
váltás modell, és Forrás Kódja aktiválásának segítségével kiszabadult a Hierar-
chia ellenőrző hatása alól. Ez a képességek azon minősége, mely már akkor be
lett ültetve az entitás modellbe, mikor azt az Első Forrás eredetileg elgondolta.
A tér/idő világok minden entitása az átalakulás valamely stádiumában van, és
előbb-utóbb mindegyik eléri majd a Szuverén Egész állapotát, Forrás Kódjának
aktiválásától függően.
Az átalakulás élménye által tudatosul az, hogy az entitás-modell képes hoz-
zá jutni a Forrás Intelligencia információihoz, és hogy az Első forrás információi
csak a Szuverén Egész entitás-szintjén érzékelhetőek. Más szavakkal, az emberi
eszköz, biológiai, érzelmi és értelmi képességei ellenére nem tartalmazza a For-
rás Kódot. Arra sem képes, hogy begyűjtse ezt a szabadító információt – ezt a
csodás lehetőséget, hogy hozzáférhessen a Minden Ami Van tudásához. Az enti-
tás az, mely a Forrás Kód aktiválásához vezető út, és az eszköz is egyben, mely
lehetővé teszi a szuverén entitás és az emberi eszköz integrációja révén az átala-
kulás élményét.
Az átalakulás során tudatosul, hogy az érzékelt valóság nem más, mint a For
rás Műhely, egyedi formákban megjelenve. Tehát, hogy a Forrás Műhely és az
érzékelt valóság elválaszthatatlanok, mint a szél és a levegő. Ez az összemosó-
dás csak az átalakulás élményén keresztül érezhető meg, mely semmihez sem ha
sonlítható a tér/idő világokban.
Voltak a földön, akiket meglegyintett ennek a szélnek az enyhe fuvallata.Né-
melyek felemelkedésnek nevezték; mások olyan neveket adtak, mint felvilágo-
sultság, látomás, megvilágosodás, nirvána, kozmikus tudat. Bár emberi norma
szerint ezek mély élmények, ezek csak a Szuverén Egész kezdeti rezzenései,
hogy fokozatosan alkalmassá válva feleszméljen, és megérezze létezésének tá-
voli lehetőségeit. Amit a legtöbb faj a legvégső üdvösségnek tart, az csupán a
Szu-
verén Egész halk suttogása, melyben arra nógatja megnyilvánulásait, hogy ku-
tassák jobban létezésük gyökereit, és egyesüljenek ezzel a határtalan és forma-
nélküli értelemmel, mely mindent betölt.
Az átalakulás élménye annyira kívül áll az emberi megértés lehetőségein, a-
hogyan a csillagokat sem lehet a földről megérinteni. Láthatod őket, de kézzel
nem érhetsz hozzájuk. Ugyanígy, halványan elképzelheted ezt az élményt, de
csak a testeddel soha nem fogod azt átélni. Csak az entitás képes azt elérni, mi-
vel csak az entitás teljességében létezik a Forrás Kód. Ez a teljesség viszont csak
akkor érhető el, ha az egyéni tudat megszabadul az időtől, és képes saját magát
az időn kívül szemlélni.
Mégis, az emberi eszköz nélkülözhetetlen az átalakulás előmozdítása érde-
kében, és hogy elindítsa – mint egy metamorfózist – a formával rendelkező
egyén Szuverén Egésszé való integrálódását. Ez az entitás megjelenésének és
érzékelésének új fokozata, mely akkor aktiválódik, mikor az entitás a Forrás
Műhely valóságát meghatározó alapelveket magáévá teszi, és ugyanakkor a
fejlődés/megváltás létmodellhez kapcsolódó külső forrásokat kiiktatja.
Ezek a lét-alapelvek a teremtés – Forrás Intelligencia – alappillérei. Arra hi-
vatottak, hogy a Szuverén Egész normái szerinti valóságot hozzanak létre, és si-
ettessék annak megjelenését abban a rezgésmezőben is, mely ennek idáig „ellen-
állt”. Olyan alapelvek ezek, melyek megteremtik az entitás forma nélküli, és for-
mával rendelkező részei integrálásának lehetőségét. Hidak, melyeken keresztül
az emberi eszköz – sértetlensége megőrzésével - átélheti a Szuverén Egész min-
denség-észlelését.
Ahogy az emberi eszköz egyre érzékenyebb lesz a Forrás Intelligenciára, fo-
kozatosan közelit ezekhez az élet-elvekhez, melyek szimbólikusan fejezik ki az
elsődleges teremtés építő-irányelveit. Sokféle módja lehet, mely előidézi ezt az
átalakulási élményt, és megszabadítja az entitást a tér/idő, és a külső körülmé-
nyek befolyásától. Ahogy a mód sokféle lehet, ezeknek célja viszont nagyon
szűk határok között van meghatározva, konkrétan akként a célként, melynek so-
rán az emberi eszköz az integráció azon állapotába kerül, melyben fokozatosan
ráhangolódik a Szuverén Egész állapotára.
Három meghatározott lét-alapelv van, mely felgyorsítja az átalakulási folya-
matot, és segít ráhangolni az emberi eszközt a Szuverén Egész valóságára. Ezek:
1) Kapcsolat az Univerzummal hála/elismerés révén
2) Az Első Forrás mindenben való jelenlétének felismerése
3) Az élet gondozása/táplálása
Ha egy személy alkalmazza ezeket az elveket, meglátja életének mélyebb össze-
függéseit a véletlenszerűnek tartott események mögött – úgy egyetemes, mint
személyes szinten.
Kapcsolat az univerzummal hála/elismerés révén.
Ez az az alapelv, mely szerint a mindenség egy kollektív intelligencia, melyet
megszemélyesítve, egy egyedülálló univerzális entitásnak tekinthetünk. Ezt a lo-
gikát követve, az egész kozmoszban csak két entitás létezik: az egyedi, és az
univerzális entitás. Ahogy az egyén befolyásolható, és állandóan változik, hogy
új információkat fogadjon, úgy az Univerzális Entitás is, mely potenciális ener-
giák és tapasztalatok élő és dinamikus váza, mely összefüggő és kiismerhető,
mint egy barát magatartása és egyénisége.
Az Univerzális Entitás visszahat az egyénre, ill. annak kifejeződéseire és
észlelésére. Olyan, mint egy összetett személyiség, melyet átitat a Forrás Intel-
ligencia, és úgy reagál az egyénre, ahogy a víztócsa tükrözi vissza a rávetülő
képet. Mindenki az emberi eszköz legbelsejében egy szuverén entitás, mely át
tudja változtatni az emberi eszközt Szuverén Egésszé. Ez az átalakulás azonban
annak a függvénye, hogy az egyén a Szuverén Egész képét akarja-e az Univer-
zális Entitás „tükrére” vetíteni, vagy egy másfajta arcmást, mely eredetijének
csak torzképe.
Ennél az alapelvnél arról van szó, hogy az egyedi entitás az Univerzális En-
titás elismerő értékelésével tudatosan alakítja saját egyéniségét. Más szavakkal,
együttműködik az Univerzális Entitással az egyén valóságának alakításában. A
valóság a teremtés belső folyamata, mely minden külső feltételtől és hatástól
mentes, ha az egyén egy szuverén képmást vetít az Univerzális Entitás tükrére.
Ez egy segítő cserefolyamat az egyén és az Univerzális Entitás között, és ez
akkor a leghatásosabb, ha átérezzük , hogy ez az energiacsere milyen tökéletes
és személyre szabott az élet minden pillanatában. Ha az egyén felfogja (vagy
legalábbis érdekelve van abban, hogy felfogja), hogy az Univ. Ent. milyen töké-
letesen támogatja az egyén szuverén valóságát, egy erős és természetes érzés a-
lakul ki, mely az egyéntől az Univ. Ent. felé áramlik. A hálának ez az a kútfor-
rása, mely megnyitja az Univ.Ent.-tól eredő csatornákat, és megalapozza a fel-
tételeket ahhoz, hogy az emberi eszköz átalakulhasson Szuverén Egésszé.
Alapvetően a hála az, - mely átalakul annak méltánylásává, ahogy az Univ.
Ent. és az egyén kapcsolata működik – mely ráébreszti az emberi eszközt a szu-
verén entitáshoz fűződő kapcsolatára, és Szuverén Egésszé történő átalakulásá-
ra. Az egyén és az Univ. Ent.-nak ezt a viszonyát táplálni és fenntartani kell, mi-
vel ez határozza meg – jobban, mint bármi – hogy mennyire fogékony az egyén
az élet megannyi formájára, és megnyilvánulására.
Mikor az egyén elfogadja valóságának változásait, nagyobb harmóniában él.
Az élet ekkor egy energiacserévé válik az egyén és az Univ. Ent. között, ítéletal-
kotás és félelem nélkül.Ez a feltétel nélküli szeretet mögöttes tartalma: úgy fogni
fel az életet minden formájában, mint egy egyedülálló, egyesített intelligenciát,
mely tökéletesen visszatükrözi az emberi eszköz rávetített képét.
Ezért van az, hogy ha az emberi eszköz hálaérzést vetít az Univ. Ent. felé –
függetlenül a körülményektől és feltételektől – az élet fokozatosan alkalmasabb
lesz a Forrás Kód aktiválására, és a szintézis modellben való létezésre. A hála
érzése a méltánylás értelmi műveletével párosulva egy láthatatlan üzenetet sugá-
roz minden irányban és időben. Ebben az összefüggésben az Univ.Ent. iránt ér-
zett hála az a minden forma mögött végighúzódó motívum, melyre az emberi
eszköz törekszik.
Minden lélegzetvétel, minden szó, minden érintés, gondolat e köré a hálaér-
zet köré összpontosul. A hála, hogy az egyén önálló, és az az Univ. Ent. teszi ezt
lehetővé, mely az értelem összes formáján és megnyilvánulásán keresztül jelenik
meg azzal az egyedüli szándékkal, hogy ideális feltételeket teremtsen a Forrás
Kód aktiválásához, és segítse az emberi eszköz és az entitás Szuverén Egésszé
alakulását.
Az idő az egyedüli összetevő, mely összezavarja az egyébként tiszta kapcso-
latot az egyén és az Univ. Ent. között. Az idő elkeseredést, reménytelenséget, és
elhagyatottságot idéz elő. Mindazonáltal, ezek az érzéshullámok azok, melyek
gyakran aktiválják az entitás Forrás Kódját, és egy közvetlenebb, harmóniku-
sabb kapcsolatot alapoznak meg az Univ. Ent.-al. Az idő révén a tapasztalatok
elkülönültségét, és a valóság látszólagos szakaszosságát éljük át, melyek viszont
kérdésessé teszik szemünkben az Univ.Ent. működési rendszerének igazságos-
ságát, és mindent átható célját. Ennek eredményeképpen támad az a félelem,
hogy az univerzum nem annyira „tükör”, mint inkább egy eléggé kaotikus, sze-
szélyes energiarendszer.
Mikor az emberi eszköz a Szuverén Egész hullámhosszán, mint fejlődő való-
ság éli az életét, ezt a harmónia természetes állapotában teszi. Ez nem jelenti
szükségszerűen, hogy az emberi eszköz nélkülöz minden gondot és problémát,
inkább az életben megnyilvánuló szerves, univerzális cél felismerését. Máskép-
pen szólva, a természetes harmóniában a Szuverén Egésszel való összehangolt-
ság arányában érzékeled életélményeidet, és ezeknek az élményeknek a sokdi-
menziós világegyetemnek ebből a rétegéből kell származniok, hogy tartós örö-
met és belső békét teremtsenek.
A hálaérzet a szeretet alapvető alkotórésze, mely révén az emberi eszköz
felismerheti az Univ. Ent. mibenlétét, azaz inkább a valóság kiterjesztésének,
mint a végzet szeszélyes megnyilvánulásának, és egy elkülönült, mechanikus
univerzum kiszámítható reakciójaként foghatja fel. A kapcsolat az Univ. Ent.-al
a hálán keresztül olyan életélményeket indukál, melyek átalakító erővel bírnak.
Olyan élményeket, melyek arra hivatottak, hogy felfedjék az élet legmélyebb ér-
telmét és alakító célját.
A Forrás felismerése mindenben
Ez az az alapelv, mely szerint az Első Forrás mindenben jelen van az energi-
ák megjelenési formái révén. Minden át van szőve vele, mint ahogy a mozaikda-
rab is kapcsolatban van az összes többivel a falon keresztül, melyre ráragasztot-
ták. Tehát nem a kialakított kép, hanem a fal egyesíti a darabokat. Hasonlóan, az
Első Forrás annyira különféle, egymással láthatólag nem egyező ábrákat fest,
hogy az egység szinte észrevehetetlen. Nem a külső kép tehát az, mely egyesít,
hanem az energia belső ereje, melyen a különböző külső darabok rétegei elhe-
lyezkednek.
A Mindenségben ez az ős-energia az összes rezgés-mezőben meglévő élet
kollektív tárháza. Nem számit, hogy ez az egyesítő energia mennyire torzult,
vagy eltérített; a Forrás megtalálható benne. Ez az energia egyesülésének
érzékelését jelenti, még ha azok külső megnyilvánulásai összefüggésteleneknek,
torzultaknak, kaotikusnak, vagy ötletszerűeknek tűnnek is.
Ha az összes életformát, mint az Első Forrás egy szikrájának megtestesülé-
sét szemléli, a minden életet összekötő „egyenlőség”-rezgés érzékelhetővé válik
az emberi eszköz számára. Az élet eredendően a Forrás Műhelyből ered, és mint
egyedi energia-frekvencia ölt testet. Az élet minden formájában ugyanabban a
tiszta, időtlen állapotában vibrál. Ez minden életben közös. Ez az egyenlőségnek
az a rezgése, mely a különbözőségben egyesülő összes életformában megtalálha-
tó a létezés eredetéig bezárólag, melyet Első Forrásnak nevezünk. Ha az egyén
minden életet egyenlőnek tud tekinteni, akkor az Első Forrást látja mindőjükben.
Ez egy elvont szemléletnek tűnhet, de az Első Forrás külső és belső megjele-
nésének folyamatos keresése által átültethető a mindennapokba. Egy nagyon va-
lós értelemben az egyén minden érzékével figyeli a Forrás Intelligencia működé-
sét abban a vonatkozásban, hogy minden a megfelelő helyen megfelelően műkö-
dik, és megfelel annak a célnak, hogy kifejezze az élet teljességét a jelen minden
pillanatában. E szemlélet szerint minden élet optimális módon nyilvánul meg, a
körülményektől és feltételektől függetlenül. Annak felismerése ez, hogy az élet
tökéletes, mert a tökéletességből ered, és érdektelen, hogy mennyire eltérő for-
mákban jelenik is meg, a Forrás Műhely megnyilvánulása.
A Terra-Földön tapasztalható nyilvánvaló zűrzavar és rombolás fényében ez
egy naivnak tűnő megállapítás lehet. Hogy lehet az élet – minden formájában és
megjelenésében – tökéletes vagy optimális? Ez az élet nagy ellentmondása, és az
emberi eszköz értelmi, vagy érzelmi képességeivel ez nem oldható fel. Ez csak
az entitás szintjén érthető meg, mely időtlen, határtalan, halhatatlan és szuverén.
Az ellentmondások abból fakadnak, hogy az emberi lét, céljában, és jelen fejlett-
ségi fokán túlságosan korlátozott ahhoz, hogy felfoghassa a teljességet, és azt,
hogyan illeszkednek a mozaik részei egy tökéletes egységbe.
A tér és idő dimenziói, ill. az anyag és energia alkotóelemei meghatározzák
az emberi létet. A hierarchia manipulatív és információ-visszatartó módszerei
miatt ez a lét a túlélési ösztönön, és alkalmatlan viselkedési mintákon alapul. Az
élet tökéletes, mindig táguló, egy határtalan intelligencia megnyilvánításában.
Ez az alapvető célja az élet különböző formáinak, és ez az Első Forrás jelenléte
– egyenlőség-rezgésként nyilvánítva meg magát – mely mindenben felfedezhe-
tő. Az emberi eszköz számára rendelkezésre álló érzékek olyan tartományban
működnek, amelyek ennek a Forrás-rezgésnek csak a halvány visszhangját enge-
dik át. Az igazi frekvenciát csak a mindent átitató egyenlőség határozott és irá-
nyított szemlélésével, és a felszín alatt megbúvó lényeg felismerésére való
képességgel lehet megérteni.
Ezek olyan új érzékelő-rendszert igényelnek, melyek túlterjednek a jelenleg
uralkodó öt érzékszerven. Ezek az új képességek a Forrás Kód aktiválásának
külső megnyilvánulásai, és az átalakulási folyamat első lépéseit jelentik. Ezzel
az új észlelő-képességgel az emberi eszköz nem csupán az Első Forrás jelenlétét,
de a minden életben ott lévő időtlen esszenciát tudja majd érzékelni, mely egye-
di és különleges módon különül el az Első Forrástól.
Ha sikerül megsejtenünk az emberi eszközben megbúvó entitást, ez a legjobb
módszer arra, hogy tartósítsuk érzékenységünket a Forrás rezgésére. Igy válhat
képessé az egyén, hogy mindenben a Forrást lássa.Nem csak arról van szó, hogy
a Forrás az energia minden egyedi megnyilvánulásában ott van, hanem az élet
teljességéről is. Tehát minden megnyilvánulásban a Forrást kell észrevenni, egy-
részt, ugyanúgy, mint az élet teljességét, másrészt.
Az élet gondozása/táplálása
Az élet egy egyén szuverén valósága. Szubjektív, és befolyásolható. Az élet
a tapasztalatok összessége, mely átvonul az egyén látómezején, a most dimenzi-
ójában. Az élet soha nem szűnik meg. Az élet örök, de nem az örök körforgás el-
vont értelmében, hanem úgy, hogy állandóan terjeszkedik, hogy a mindenség
minden rezgésszintjén megjeleníthesse a Forrás Intelligenciát.
Az élet táplálása azt jelenti, hogy az egyén összhangban van a minden élet-
ben jelen lévő intelligencia kiterjedésével. Ez a minden energia-formában meg-
lévő legmagasabb motívum felismerése, és segítése abban, hogy ez az energia
megtalálja legvégső kifejezési formáját. Ez ítéletalkotás, elemzés, vagy ered-
mény-célzatosság nélkül történik. Egyszerűen csak táplálja a minden megnyil-
vánulásból áradó energiát, támogatva életmegnyilvánulásait.
Ez eltér attól a szokásos felfogástól, hogy ez a támogatás csak akkor adható,
ha az energia összhangban van a személyes akarattal. Ha az egyén úgy tudja
szemlélni az életet, mint a terjeszkedő intelligencia alakjában áramló energiát,
észreveszi, hogy az élet az Első Forrás kivetülése. Ebben az összefüggésben
nincs olyan energia, mely rossz irányultságú, vagy érdemtelen a támogatásra és
fenntartásra. Jóllehet ennek ellent mond a Terra-Földön létező káros energiák té-
nye, még az „ördögi” szándékkal terhelt energiák is olyanok, melyek egy maga-
sabb megnyilvánulási formát keresnek.
Az energia minden fomája megkaphatja a segítséget legmagasabb kifejező-
déséhez, és ennek az alapelvnek ez a lényege. Megkívánja annak a képességét,
hogy érzékeljük az élet-energia elsődleges célját és végső formáját, ahogy átha-
lad az egyén szuverén valóságán (életén). Az energia az élet egy eleme, mely o-
lyan finoman van beleszőve a formába, hogy egy vele. Az energia egy motívum.
Olyan intelligens, hogy az elme képtelen felfogni. Jóllehet ez olyan erő, mely a
végső formáját gyakran nem felismerő emberi akarat által befolyásolt, az energi-
a mindig a fejlődés és terjeszkedés motívumával szövi át az életet.
Az élet-energia mindig a születés állapotában van. Természetes állapotában
sohasem nyugvó, vagy visszafejlődő. Az emberi eszköz nagyon alkalmas táplál-
ni az energiának ezt a természetes tágulását, hogy a tapasztalat és forma új csa-
tornáit hozza létre. Valójában az emberi eszköz elsődleges célja kiterjeszteni azt
az életenergiát, mely a fizikai lét határain belül körülveszi szuverén valóságát, és
a kifejeződés olyan új szintjévé alakítja, mely hívebben visszatükrözi a Szuverén
Egész megjelenését.
Sokféle módja van az élet táplálásának. Bizonyos értelemben minden entitás
Forrás Kódjában szerepel az energia számtalan módon történő átalakításának
programja. Az emberi eszköz segítségével az entitás képes energiát gyűjteni és
tárolni, és azt másfajta célra felhasználni. Az energia-átalakulás történhet szemé-
lyes, vagy univerzális szinten. Más szavakkal, az egyén szuverén valóságában
(életében) az energia átalakításának célja lehet a személyes jólét előmozdítása,
vagy ráhangolódás az egyetemes jóakarat és boldogulás szándékára.
A legjobb módszerek egyike az energia átalakítására az egyén hitrendszere
révén lehetséges. Minden hitet egy energia-rendszer hoz létre. Ezeken a rendsze-
reken belül vannak áramlatok, melyek befolyásolják az életélményeket. Az em-
beri eszköz tudatosan vagy tudattalanul ismeri ezeket az áramlatokat, és ezek se-
gitségével olyan tapasztalatokat alakit ki, melyek az igazi hitrendszerét jelenítik
meg.
Olyan hiteket ápolva, melyek kiterjesztik és átalakítják az energiát, az embe-
ri eszköz alkalmazni tudja azokat az energia-rendszereket, melyek erősítik az é-
let minden formáját. Ha a hitet a létezés kívánatos módjának definiáljuk, az ener
gia-rendszer a jelenben hat – nem valamikor a jövőben. Most. Az energia-rend-
szer elválaszthatatlanná válik az emberi eszköztől, és egybefonódik szellemével,
mint egy fényfonat. A hit tisztasága alapvető a hit alapját képező energia-rend-
szer működése szempontjából, és hogy az életet éltető funkciója minden terüle-
ten megnyilvánuljon.
Tehát még egyszer, az élet táplálása rendkívül fontos úgy a személyes, mint
az univerzális valóság szempontjából a Mindenségben, mely tartalmazza az ösz-
szes rezgésmezőket, melyek úgy kapcsolódnak egymáshoz, mint egy végtelenül
táguló szövedék szálai. Igy, ahogy a személy ráébred arra a teremtő hatalmára,
mellyel átalakítja és megnöveli a finoman segítő energiákat, a Forrás Műhely
közvetítőjévé, és a létezés „szintézis”-modelljének építőmesterévé válik.
Ezeknek az alapelveknek a folyamatos alkalmazásával a Forrás Intelligencia
fokozatosan az entitás, az entitás pedig az emberi eszköz meghatározó részévé
válik. Igy a személy lényege átalakul, és ezt az átalakulást követően a Szuverén
Egész egyesíti az emberi eszközt az entitással, az entitást pedig a Forrás Intelli-
genciával. Ez az egyesülés és azonosság-váltás az a kifejezett cél, mely elérésé-
ért a Szuverén Egész lét-alapelveit kifejezésre kell juttatni. Ha ez bármi más ér-
dekében történik, ezek az alapelvek félreértését jelentik, mely eredményeként
azok katalitikus hatalma megnyilvánulatlan marad.
A Szuverén Egész szemlélete az, hogy minden élet a legteljesebben meg-
nyilvánult tiszta szeretet, és ebből következően örökké létezik. Ez lesz az az
alaphit, melyből az összes többi származik, és azok kiterjesztésével a személy,
hitrendszerével támogatja az alapvető célokat; táplálni, megfigyelni és méltá-
nyolni a Mindenséget, mint a bölcsőt, melyből minden élet ered és fejlődik.
Ezek az élet-elvek csupán szavakban kifejezett szimbólumok, melyek képe-
sek lehetnek a belül megbúvó fényparázs fellobbantására. Nincs külön techniká-
ja vagy rituáléja, melyekkel ezeket az elveket aktiválni lehetne. Ezek csupán i-
rányelvek. Valójában ezek irányultságok, melyek alakítják az élményeket, és ki-
tágitják a tudatot. Nem oldják meg azonnal a problémákat. Erősíthetik az arra
irányuló személyes szándékot és akaratot, hogy tisztábban megérthessük életün-
ket. Átalakító erejük kizárólag az alkalmazásukra irányuló szándék révén nyilvá-
nul meg.
Ha igaz szándékkal, megfelelően használjuk, ezekben az alapelvekben meg
vannak az eszközök, melyek meggyorsítják a Szuverén Egész kifejlődését, érzé-
kelik látásmódját, és azt a képességét, mellyel új valóságokat teremt, és olyan
„leckékké” alakítják őket, melyek szabaddá teszik, és kiterjesztik a tudatosságot.
Ez az alapelvek legfőbb célja, és a legfőbb ok, hogy megismerjük őket.

© 1997-2007 WingMakers LLC, All Rights Reserved
Translation by Dr. Boda Gergely